Egy Lódarázs kalandjai

Rendszerint azért csúsznak a bejegyzéseim, mert fejben megvan egy előre elhatározott sorrendem, a gyakorlatban viszont vagy a bejegyzés tárgyának fotózása csúszik, vagy egyszerűen nem marad időm a blogolásra a "mindenmás" mellett. Na most is ez van... Illetve volt. Meg lesz is... Az idei év elég komolyra fog sikerülni, nem is volt még hasonló sem. Valószínűleg nem is lesz, mert volt idén Hungaroring, Balkán-túra motorral (inkluzíve Montenegró), Montenegró családosan kocsival, két hét múlva Erdély, valamikor kicsi siklóernyőzés, szeptemberben Horvátország ha minden jól megy motorral, de mindenképpen családdal. Szóval panaszra nagyon nincs okom :) Beszámolok majd részletesen a motoros Balkán túráról is, most azonban inkább összevontan írnék kicsit a megfigyeléseimről, amolyan útikalauz jelleggel, ha szabad így fogalmaznom, mert nehéz Montenegróról testközeli infót összegereblyézni. Szokás azt mondani, hogy Magyarország már a Balkán a Nyugathoz képest és ez bizonyos s

Teszt: Made in CCCP

Készülvén az őszi-téli madarazásra, mókusozásra, majdnem vettem egy Tair 300/4,5 obit. Sajnos a lencsék egyrészt rettenetesen porosak voltak (4 lencse van benne 3 csoportban, szépen meg lehet őket számolni:) ), másrészt a képminősége sajnos elmarad az általam elvárttól. Mivel ez az obi anno a Zenit FS-12 fotópuska "kitobija" volt, a fókuszálás nem a szokásos módon a tubus vagy valamely gyűrű segítségével történik, hanem egy kis tekerővel az obi alján. Az M42-es menetű obit konverterrel Pentax vázra csatlakoztatva ez a kis tekerő sajnos 90 fokban balra áll (érdekes módon ezzel más vázaknál nem találkozni a neten fellelhető képek tanusága alapján), nem könnyítve meg ezzel sem az objektív tartását (természetesen masszív fém-üveg szerkezet), sem a gyors fókuszálást. (forrás: http://www.wholesaledigital.co.za/ps.htm) Elég groteszk tartást igényel, fél tenyérrel az obit tartva, közben két ujjal fókuszálni... Szintén a fotópuska hagyatéka, hogy a beugró blende sem a szokásos módon

Olaszország 2010 - Negyedik nap: Sant' Agata, Lamborghini gyárlátogatás

Az előző bejegyzés meglehetősen nagy lélegzetvételűre sikerült, így utólag belegondolva - a sok kép miatt. (Elég nehéz volt a szöveg szerkesztése, problémás volt a videó is - Thanks Bill! ) Ilyen autók közül viszont nehéz egyet is kihagyni, hibátlan szinte mindegyik. Így arra jutottam, hogy megpróbálom leszorítani a képek számát és nyílik helyette egy picasa galéria (link a bejegyzés végén), amiben az összes kép megtalálható. Sant' Agata-ba is a bolognai szállásról indultunk, ahogy tegnap Maranelloba. A gyárlátogatásra foglalásunk is volt, viszont ez már csak a kocsiban jutott Vinyó eszébe, aminek heves telefonálás lett a következménye. 10-re volt foglalásunk, és kb 3/4 óránk odaérni. Kicsit elkezdtünk sietni :) Bőven időben sikerült azért odaérni, a gyárat megtalálni az aprócska faluban különösebben nem kihívás. A parkoló tele volt, feldobtam Pilunak álljunk be a főbejárathoz, majd lesz valami :) Egy t*ökig lambos cuccokba öltözött srác rögtön oda is jött, hogy mit szeretnénk

Üzemeltető: Blogger