2010. június 9., szerda

Olaszország 2010 - Bologna különkiadás


Ferrariékat és Lamborghiniéket meglátogatni, tehát Bolognaból mentünk, a várost azonban csak érintőlegesen láttuk. Esténként beszaladtunk és maradék ATP-inket mozgósítva, megpróbáltuk megnézni amit sötétedésig lehetett.

Első este hazafele sikerült ezen a téren egy kisebbfajta Woodstockba beleszaladni, csövesek, biciklisek meg még kit tudja kik... Erősen gondolkodtam, hogy el kellene rakni a gépet. Kicsit nyócker érzése volt az embernek.

Ezen a kompozíción megfeküdtünk

A Lambo gyárlátogatás után kicsit több időnk maradt, így kaotikus navigálással felszaladtunk az egyik szimpatikus városszéli dombra, Szent Lukács Madonnájának szentélyéhez. Itt következne az a rész, hogy mi is ez a hely. Na ez fog most kimaradni. Próbáltam a neten utánakutakodni a helytörténetnek - meglepően kevés infot sikerült találni.

Az mindenesetre tuti, hogy 291 méter magasan van :) és 658 boltív alkotta árkád vezet le a városig 3,5 km hosszan. Mindegyik árkád a hívek adományaiból épült, valószínűleg az ő neveik olvashatók a boltívek falán (minden egyes boltívben volt egy tábla).

Úgy döntöttünk lesétálunk kicsit

Aztán még egy kicsit

Meg még egy kicsit

Végül csak leértünk, és ennek örömére beültünk egy hamisítatlan olasz kávézóba, ahol az öregek verték a blattot, kellő gesztikuláció és hangerő mellett

2010. június 4., péntek

Olaszország 2010 - Negyedik nap: Sant' Agata, Lamborghini gyárlátogatás

Az előző bejegyzés meglehetősen nagy lélegzetvételűre sikerült, így utólag belegondolva - a sok kép miatt. (Elég nehéz volt a szöveg szerkesztése, problémás volt a videó is - Thanks Bill! ) Ilyen autók közül viszont nehéz egyet is kihagyni, hibátlan szinte mindegyik. Így arra jutottam, hogy megpróbálom leszorítani a képek számát és nyílik helyette egy picasa galéria (link a bejegyzés végén), amiben az összes kép megtalálható.


Sant' Agata-ba is a bolognai szállásról indultunk, ahogy tegnap Maranelloba. A gyárlátogatásra foglalásunk is volt, viszont ez már csak a kocsiban jutott Vinyó eszébe, aminek heves telefonálás lett a következménye. 10-re volt foglalásunk, és kb 3/4 óránk odaérni. Kicsit elkezdtünk sietni :) Bőven időben sikerült azért odaérni, a gyárat megtalálni az aprócska faluban különösebben nem kihívás. A parkoló tele volt, feldobtam Pilunak álljunk be a főbejárathoz, majd lesz valami :) Egy t*ökig lambos cuccokba öltözött srác rögtön oda is jött, hogy mit szeretnénk. Mondtuk, hogy gyárlátogatásra van foglalásunk, mire felnyitotta az egyik sorompót és megkért, hogy fáradjunk a vendégeknek fenntartott parkolóba :o Jaaaa, itt kicsit másképp fogadnak minket, mint a Ferrarinál.

Gallardo Superleggera

A parkoló tele Audikkal (1998-ban az Audi megvette a Lamborghinit, aminek a gyáriak egyébként örülnek, mert így biztosítva van a gazdasági háttér) és rögtön megcsodálhattunk egy Superleggera-t. A recepción angolul tökéletesen beszélő hölgyek fogadtak minket, nagyon kedvesen közölték, hogy rendben van a foglalásunk, a múzeum 10-kor nyit, addig foglaljunk helyet vagy megnézhetjük a Lambo cuccokkal teli boltot.


Azért az előtérbe is betoltak egy Gallardo LP 560-4-et és egy éjfekete Murciélago LP 640-et, hogy legyen mivel lefoglalni magunkat. A bolt egyébként szintén zárva volt, eladó sehol, ettől függetlenül nyugodtan körülnézhettünk, senki ránk se nézett. Később is feltűnt a nap folyamán, hogy mindenki nagyon barátságos velünk, bárkihez oda lehet menni egy kérdéssel, és már ettől sokkal kellemesebben éreztem magamat, mint a Ferrarinál (a tesztvezetést leszámítva persze, az itt sajnos nem volt :)

V12 6.5
Ordine di accensione: 1 7 4 10 2 8 6 12 3 9 5 11

Foglalni itt lehet
, de május 7-től 2010 végéig a gyárlátogatás sajnos szünetel, a gyártósorok rekonstrukciója miatt!

10-kor átsétáltunk a múzeumba (belépő a múzeumba+gyárlátogatás: 39 €, csak a múzeum 12 €, tesztvezetés: 10 perc 288 €) és elkezdtünk szájtátani amíg az idegenvezetőnk meg nem érkezett. Eléggé magával ragadott a hév, hiszen azokkal a kocsikkal voltam körülvéve, amelyeket már gyerekkorom óta ismerek, csodálok, naponta látok róluk videókat a youtube-on, de közelről megcsodálni, megfogni (nem szabad! :) soha nem volt lehetőségem, arról nem is beszélve, hogy mibe kerül mondjuk egy tökéletes állapotú 1965-ös Miura P400 SV vagy egy Countach LP 400... Mindkettőből körülbelül 150 darabot gyártottak.

Rövidesen megérkezett Frederica vagy Francesca (valamelyik :), nagyon kedvesen üdvözölt mindenkit, megkereste a csoportban a különböző országokból érkezetteket (kedves gesztus volt), majd elkezdett mesélni a gyár történetéről.

Nem mesélem el a teljes sztorit, kisebb eltérésekkel sok helyen meg lehet találni, de az indulás érdekes: Ferruccio Lamborghini 1948-ban alapította a céget, kezdetben traktorokat gyártott. Volt egy Ferrari 250 GT-je amiben a kuplung többször felmondta a szolgálatot (más források szerint a váltó). Ezzel a problémával felkereste barátját Enzo Ferrarit és javaslatokat is tett neki, Enzo azonban sértődötten elküldte, mondván "az autónak semmi baja, csak te nem tudsz autót vezetni, menj inkább vissza a traktoraidhoz".


Több se kellett Ferruccionak 1962-ben megalapította az Automobili Lamborghini-t, 1964-ben már ki is gördült az első Lamborghini az utakra: a 350 GT. 3,5 literes V12-es motorja 280 lóerőt teljesített, amivel lenyomták a Ferrarit is...

Nagyonkönnyű

Végigkövettük a gyár történetét a galéria képein, majd a kiállított autókról is sok érdekes részletet árult el nekünk (sokat tudok a Lambokról, de jópár újdonsággal szolgált azért).

Miura P 400 SV

A középmotoros Miura volt a szupersport kategória megalapítója, elsőként átlépve a 300km/h-t. Apró tervezési hiányossága volt, hogy a tank az első tengely fölé került, ezért ahogy fogyott az üzemanyag, úgy könnyült el az autó eleje, kissé problémássá téve a kormányzást :) Ha nem estünk le az útról, a karburátor még mindig okozhatott kellemetlen élményt, ugyanis versenyhasználatra tervezték, nem utcára. Előfordult, hogy benzin került belőle a forró motorra, lángba borítva a komplett kocsit (később orvosolták ezt a problémát). Mindössze 6 évet töltött gyártásban, 761 darab készült belőle.

Az Espada az egyetlen négyüléses Lambo. A családi Lambo :) 350 lóval. Az autó hátuljának alját ívelték felfele, hogy megmaradjon a coupé forma, de hátul is legyen fejtér és csomagtartó.


Ezután következett az autó, ami egyfajta védjegyévé vált a Lamborghininek, a 80-as évek egyik legmeghatározóbb szupersportautója a Countach (kúntács az olasz kiejtés szerint), a helyi nyelvjárás nyers angol fordításában annyit tesz: wow! Nevét a meglepetésről kapta, amit Lamborghininek okozott amikor először vezette...

Ez a ződ valami volt a katarzis - és nem ülhettem bele...

A formaterv Bertone keze munkája

A két ülés között a méretes púp alatt lapul a váltó. A motort és a váltót ugyanis egyben szerelik be az autóba, hátulról becsúsztatva, mint ahogy a lábunk csúszik be a cipőbe.

Utolsó szériás Diablo 6.0 SE 575 ló...


Miközben sorra vettük az autókat, egy mély hörgő hang kergette szerte a figyelmet, amely ebből a méretes kéményből érkezett. Idegenvezetőnk is rögtön kapcsolt, mert az eddigi leggyorsabb Lambo, egy Murciélago SV parkolt le pattogó kipufogóval a múzuem elé. Félbeszakította mondókáját és az egész csoport kivonult, hogy megcsodálja közelről és néhány gigányi képet készítsen róla.

Murciélago LP 670-4 SuperVeloce

Az emeleten, a koncepcióautóké és a versenysporté a főszerep. Walter de’Silva (az Audi főtervezője) fanatsztikus munkát végzett a Miurán:

Az autó minden jellegzetessége, vonala megmaradt, csupán 21. századi dinamizmusba lett öltöztetve. Piacra kerülni, természetesen nem fog soha.

Ez nagyjából a múzeum háromnegyede

Történelmi pillanat :)

Ez a modell a Countach gyártásának 25. évfordulójára készült. Az évek során módosították a légbeömlőket, a 4 literes motort 5,2 literes 4 szelepesre cserélték, az S modell a stabilitást növelendő, hátsó terelőszárnyat kapott.

Murciélago R-GT

Erről a szörnyetegről sajnos nem árultak el részleteket, de a honlapról kiderítettem, hogy ez a Murci a Reiter Engineering és az Audi sportrészlegének közreműködésével készült, European FIA GT és ALMS homológ autó. Privát csapatoknak szánják.

Elfogytak az autók, elérkeztünk végre a gyárlátogatáshoz is. Fényképezőgépet, telefont természetesen nem vihettünk be, így aki erre várt azt sajnos el kell keserítsem, ezt el kell menni megnézni. A Murciélago gyártósorát mi se nézhettük meg, felújítás miatt, így maradt a Gallardo, de azért nem voltunk elkeseredve.

A Gallardo ami az összeszerelést illeti, körülbelül kétszer 50 m hosszú gyártósoron készül. A motort, műszerfalat külön részlegek szerelik össze. A kasztni készen lefújva érkezik Németországból. Minden darabot kézzel szerelnek össze, megrendelésre készülnek természetesen. Raktárkészletet ekkora értékű autóknál nem tartanak fent, nem beszélve a színek, felnik, egyedileg fényezett elemek, bőrök, cérnák végtelen kombinációjáról. és akkor az extrákat még meg se említettem. Ennek megfelelően a Gallardora 6, a Murciélagora 12 hónapot kell várnia a leendő tulajdonosnak.
A gyártósor óránként megy előrébb egy lépést, majd féltávnál visszafordul. Az utolsó lépésnél ellenőrzés követketkezik, itt töltik fel az összes folyadékkal az autót az olajoktól kezdve, a benzinen át, az ablakmosó folyadékig, majd ha minden rendben jöhet az első indítás.
Ezután igen komoly tesztelés következik: 250 km/h-s tempóval járatják meg a kocsikat egy zárt kamrában. Ha nincs semmi gond még kevert fényviszonyok között ellenőrzik a fényezés hibátlanságát. A hibákat rögtön javítják.



Ez volt a Murci belsejében: zártszelvények és egy erősítő :)

A gyártósor megtekintése után kimehettünk a gyár udvarára is, ahol gyakorlatilag a komplett színpalettát megnézhettük, sőt egy Reventon Roadstert is láttunk elgurulni!
A Reventon formáját és belső terét az F22-es vadászgép ihlette, értéke nagyjából 1 millió €... A jelenlegi állás szerint 20 darabot fognak gyártani belőle. A legexkluzívabb Lamborghini, játékszer unatkozó milliárdosoknak.


A gyár udvarán két Super Trofeo-s Gallardo is állt, az egyiken Martin Brundle ex-F1 pilóta neve állt. Idegenvezetőnk már visszafele sétált, amikor szerencsénkre érkezett egy srác, hogy arrébb álljon velük, a mennydörgésre mindenki visszafordult, ha kell menni - ha nem, mi ezt még megvárjuk :) A rettenetesen ingadozó alapjáratú versenygépek járása a legkisebb gázadásra teljesen kisimult...

Gallardo LP 550-2 Valentino Balboni Edition

Ezzel véget ért látogatásunk a Lamborghininél is, elköszöntük de még marasztaltak minket, nézelődjünk a múzeumban nyugodtan, ha van kedvünk látogassuk meg a shop-ot is. Valami emléket szerettem volna amúgy is, így egy Lamborghinihez mérten szerény összegért hozzájutottam egy Reventon Roadsteres nyakbaakasztóhoz (nagyon megtetszett az idegenvezetőnk nyakában) és az eladó csaj olyan rendes volt, hogy majdnem ugyanannyiért kaptam ajándékba egy kulcstartót is. Maximálisan elégedett voltam a nappal :)