Páring 2010: Negyedik nap - Zöld tó

Frissítés 2010.12.12 :
A 360°-os panoráma cserélve lett a jobb látvány érdekében, teljes körként körbe lehet forgatni.

Gépház:
- Igazodva a kívánságokhoz, mostantól nagyobb méretben kerülnek fel a képek a blogra. A képek hosszabbik oldala 1000 illetve 800 pixel lesz, a panorámák eddig is változó méretben kerültek fel, de mostantól azok is nagyobban kerülnek fel.
- Sajnos kicsit csúszott ez a bejegyzés, mert a blogger megmakacsolta magát és mostanáig nem volt hajlandó feltölteni a képeket.
Gépház vége


A tegnapi gerinctúra után nem volt kérdés, hogy a mai napot a Zöld tónak szenteljük. Annál is inkább, hogy a térkép jelzett egy jelöletlen utat kicsit lejjebb a gerincen. Tegnap tulajdonképpen azon jöttünk volna vissza a táborba, ha nem szaladunk ki az időből.
Bandi felbuzdított, hogy tegnap hajnalban is igen szép fények voltak, így aztán erőt vettem magamon és felkeltem hajnali 5-kor. Háát nem mondom, hogy annyira megérte, de azért nem volt rossz, csak rohadt hideg. Némi bűn rossz helyi pálinkával fokoztuk a helyzetet.

Ilyesmi fényekre keltünk :)

Ébred a hegy

Kicsit később felkeltek a többiek is, indult a szokásos sziklán reggelizés, teavíz forralás, napi menetfelszerelés összeállítása. Önkéntes házőrzőnk tegnap kapott némi kaját, mivel semmi hajlandóságot nem mutatott arra nézvést, hogy talán haza kellene mennie most már, így aztán az érkező juhász gatyáját rendkívül szolgálatkészen próbálta megszabni. Meglepő módon a juhász srác nagyon finoman tessékelte odébb, látszott hogy van gyakorlata :)

A napi terv konkrétan az volt, hogy megkeressük a Refugiul Agatat-ot, a kevés menedékházak egyikét, ami mellett a fölfele úton el kellett volna jönnünk, de csak utólag vettük észre. Ez a cabana különleges is, mivel egyetlen hatalmas szikla tetejére épült. Emiatt is volt furcsa, hogy csak úgy elmentünk mellette. Az Agatat fölött kellett lennie annak a jelöletlen útnak, amin át lehet menni a Zöld-tóhoz.
Át a tóhoz, ott eszünk egy jót, szundítunk kicsit, aztán irány haza.
Sajnos ehhez le kellett mennünk az ösvény azon szakaszán amit már idefele se kedveltünk, ez a törpefenyőkkel szegélyezett meredek sziklás rész volt. Most legalább annyi előnyünk volt, hogy csak a kis hátizsák volt rajtunk.

Refugiul Agatat

Kisvártatva elámultunk, mert meglett a menedékház a hatalmas sziklán. Mit mondjak tátva maradt a szám! Egyrészt azért, mert hihetetlen milyen helyre épült, lenyűgöző élőben, másrészt néhány méterrel mellette mehettünk el fölfele. Pont itt két nyomon is megy a piros pont útvonal, mi azon mehettünk ahol a fenyők teljesen eltakarják és ha nem figyel nagyon a túrázó, simán elmegy mellette. Pedig amúgy szép kis tisztás is van előtte.

Az "épület" maga egyébként nem túl bizalomgerjesztő, már a létra is olyan, hogy a gépet inkább hátravettem és mindkét kézzel kapaszkodtam a korlátba, lépésenként tesztelve a fokokat. A "terasz" talán még rosszabb, vékony ágakból van, de ott már legalább valahol van alatt szikla. Bent kis előtér fogad, majd a szoba. Meglepő, de asztalon, konzerveken, zacskóslevesen túl, még egy rendes kályha is a berendezés része, bár így is kissé Auswitcz érzés fogja el az embert, a priccs láttán...

Sajnos a rettenetesen kevert fényt nem lehetett utólag sem korrigálni

Az Agatat regisztrációs naplója

Még regisztrációs füzet is volt az asztalon. Átlapoztam, sajnos egyetlen magyar szó sem volt benne, sőt a nagy fotózás közepette én is elfelejtettem bejegyzést tenni :( A falon volt egy bekeretezett szöveg is, bizonyos Luis Trenker: Meine Berge című könyvének 10 pontja. Nem tudtam miről szólhat, de a helyből kiindulva, nyilván valami útmutatás.


Nem is tévedtem, mint itthon kiderült rendező, színész, építész és egyben író volt aki a tiroli alpokban élt.

Így hangzanak jótanácsai magyarra fordítva:

1. Ne indulj neki olyan hegycsúcsnak vagy túrának, amely meghaladja a képességeidet.
2. Tervezz meg minden kirándulást aprólékosan, akár egyedül, akár barátokkal, akár túravezetővel indulsz el. Ne feledd, hogy a hegyek veszélyesek lehetnek; a bajt elővigyázatossággal, megfontoltsággal és ügyességgel meg lehet előzni.
3. A hegyekben se feledkezz meg arról, hogy civilizált ember vagy: ne hagyd, hogy az erő és a jókedv felett a bunkóság és a durvaság győzzön.
4. Vigyázz a természetre! Ne gyalázd meg bádogokkal, papirosokkal, üvegekkel és más szeméttel.
5. Légy igazi bajtárs! Ha vezető vagy, maradj szerény és segítőkész, kerüld a beképzeltséget, a makacsságot és az önkényeskedést.
6. Vigyázz a menedékházra úgy, mint a saját otthonodra! Azért van ott, hogy megvédjen, így ne alakítsd át éjszakai mulatóvá, és ne rongáld, mert ahogy te szereted tisztán és ápoltan használni, úgy más is.
7. Ne lopj! Ne lopd el más nyugalmát, se magányát amit szántszándékkal keres. Ne lopd a növényeket sem, amelyeket Természet Anyánk mindannyiunk örömére teremtett. Szereped a természetben megőrizni annak szentségét és eredetiségét.
8. Maradj szerény! Ne hazudj, ne túlozz, ne dicsekedj, hiszen a legnehezebb hegycsúcs megmászása is eltörpül egyéb emberi teljesítmények mellett. Tiszteld az embereket és a helyeket, és emlékeztesd magad, hogy csak egy szállóvendég vagy ezeken a tájakon.
9. Vigyázz egyesületed hírnevére (ha képviselsz egyet), és tiszteld azokat is, akik lehetővé tették a hegyek, a természet megközelíthetőségét. Ne feledd, hogy mindezek egy elvet szolgálnak, nem csak a te pillanatnyi kényelmedet.
10. Törekedj a természet megérzésére, és ne hagyd magad a rekordhajhászás által megfertőzni.

Némi kalóriabevitel után igyekeztünk meglelni a Zöld-tó fele vezető utat, amelyről már korábban beszéltem. Azonban ahogy néztük a hegyoldalt, sehol sem láttuk ösvény nyomát, sőt kegyetlen meredek volt. Az a négykézláb mászós típus.
Mivel jobb ötletünk nem volt, megindultunk fölfele. Az eleje is nagyon meredek volt - mozgó kövek a magas fű között - de később sem lett jobb. Távolságot tartva, nem egymás fölött mászva haladtunk fölfele, tulajdonképpen egész jó tempóban, ezúttal én kerestem az utat. A gerinc előtti rész volt a leghúzósabb, lehetett választani a kegyetlen meredek füves rész vagy a sziklamászás között. Ki itt- ki ott ment egyik se volt jobb a másiknál.

Végre felértünk a gerincre ééés ott voltunk a semmi közepén törpefenyővel körülvéve... Délután 5-kor. Nagyon rossz érzés fogott el. A kutya is nyüszített, neki sem tetszett a dolog. A többiek nem akarták elhinni, de kisvártatva ők is rájöttek, hogy vagy fél kilométerrel lejjebb vagyunk, mint kellene. Az utat tehát nem véletlenül nem találtuk, akármennyire is mutatta a térkép.

A gond gondolom nyilvánvaló, megint futottunk ki az időből és még oda sem értünk. Visszamászni nem volt értelme, a gerincen viszont nagyon sokáig törpefenyő, ami mint már korábban ecseteltem a világ legundorítóbb növénye. Ki nem lehet látni belőle, tehát előre meg kell nézni, hogy merre kell menni és akkor is szerencse kell, hogy ott lyukadj ki ahol szeretnél. Haladni csak lassan lehet és a gyantától ragad a kéz és mindenfelé száll a virágpor.
Nekivágtunk lesz ami lesz alapon, legrosszabb esetben lemegyünk ott, ahol fel kellett volna jönni. A fél km törpefenyős szívás után viszont meglett az ösvény amin fel kellett volna jönni :) Sőt! Az is amin le lehet menni a tóhoz! Gyors szavazással eldöntöttük, hogy lerohanunk, aztán meglátjuk mennyi időnk marad.
Lefele persze nem tartott sokáig lejutni, bár volt közben egy nagysziklás szakasz, de viszonylag hamar lent voltunk.

Zöld vonal: odaút, kék vonal: visszaút

Persze amint odaértünk rögtön tudtuk, hogy hatalmas hiba lett volna kihagyni, kaptunk egy jó kis endorfinlöketet :) Tényleg fantasztikus a tó, mindent körbevesz a zöld fenyő, fű, még a víznek is van egy kékes-zöldes árnyalata. Bandiék egyenesen odáig jutottak, hogy szent tónak nevezték :)

Természetesen mint mindig, főztünk egy levest, Bandival körbefotóztuk a tavat, Fanni pedig vizet keresett, mert erősen fogyóban volt, de sajnos nem talált. Bár volt nálunk fejlámpa, de ideje volt szedelőzködni, hogy még világosban visszaérjünk a táborba.

Miki viszont nem bírt magával és mindenképpen egy másik útvonalon akart visszamenni, egy teljesen sziklás útvonalon egyenesen fel a gerincre. Én emlékeztem, hogy arra nem egy nagy ötlet menni, de nem lehetett eltántorítani. Bandi elment vele, Fanni és én pedig maradtunk az eredeti útvonalnál. Visszafele kiderült, hogy fele annyi magasságot kellett volna csak vesztenünk, ha jobban figyelünk. Végig ki volt ugyanis babázva az ISO vonalon az útvonal. A műholdképen látszik, mennyire máshol jöttünk visszafele.

360°
Körpanoráma nézetért klikk a képre! Nagy fájl!

Fogadtunk, hogy mi sokkal hamarabb érünk fel, mint Mikiék, és persze igazunk is lett. Bő fél órát vártunk mire egyáltalán feltűntek a gerincen. Még a kutya is nyüszült utánuk. Már alkonyodott amikor leromboltunk az ösvényen, de gyorsan haladtunk. A táborba 8 előtt nem sokkal érkeztünk vissza, 20:13-kor ment le a nap. Körülbelül 8 km-t tettünk meg. Azt hiszem kihasználtuk a napot.
Záróakkordként szomszédokat is kaptunk, az elsők akikkel találkozunk mióta itt vagyunk. Egy 4 fős család telepedett le fölénk, szerencsére tapintatosak voltak és nem a mi szánkba sátraztak le. Érdekes, hogy 3 napja voltunk csak fent, mégis mindegyikünket zavarta, hogy már nem egyedül vagyunk ott.


Megjegyzések