2010. szeptember 25., szombat

Páring 2010 - Második nap: Irány Darány, izé Lacul Rosiile!

Cabana Groapa Seaca

Korai ébresztőt fújtunk, mert ilyenkor bár mindig igyekszünk, de időbe telik teljesen összeállítani a hátizsákot minden cókmókkal. 7-re kértük a reggelit, "korán el akarunk indulni" felkiáltással. Ehhez képest természetesen elszuttyogtuk az időt, plusz mivel elfelejtettük átállítani az órát eleve egy órával később keltünk. Kicsit hülyén jött ki, így jártunk.

"Ja, szép egyenesek a gerendák..."

A reggeli nagyszerű sajtos rántotta volt, és amit külön értékeltem áfonyalekvár juhtúró-szerű vmivel. A szoba egyébként 35 lej/fő/éj mindegy milyen szobát kapunk, az előző napi vacsora plusz a reggeli 30 lej volt, a parkolásért 5 lejt kell fizetni naponta. Cserébe elég biztos helyen van a kocsi.

Cosmo

Nagy ebédlő...

orosz budival :)

"Léczsindely"

Szelektív gyűjtés után, szelektív égetés...

Induláskor ért némi meglepetés, igen súlyosnak tűnt a cucc. Kis számolgatás után kijött 29-30 kiló... Ez ugye az egyheti cucc, kaja, hálózsák, sátor, önfelfújó matrac (sokkal jobb, mint a polifoam, viszont 1,3 kg), mindenféle túrabizbasz, K-7 + DA* 16-50 SDM + DA 55-300, 3 liter víz. Tavaly a Retyezátban 25 kilós volt a zsák, tehát a súlycsökkentés remekül sikerült... Persze akkor Bandi vitte a sátrat, ami helyből 3,7 kg.

Kézzel készült

Sajnos ezzel már nem volt mit tenni, minden szükségesnek látszott, ami a hátamon volt. Maradt a: majdcsak feljutunk valahogy :) Rögtön a második lépés után igénybe is kellett vennünk a közönség segítségét, merre van az első piros pont? Erre a kérdésre egy Páring szakértőtől kaptunk angolul egy fél órás kiselőadást, kiemelve néhány szép pontot. Így fél 10-kor végül is sikerült nekiindulni, majd kb 10 méterrel arrébb meglett a piros pont irányába mutató tábla is :)

Itt már tudtuk, jó lesz ez

Mellénk szegődött a menedékház egyik kutyája is. Mondták semmi gond, menjünk csak, a kutya el szokta kísérni a túrázókat, visszajön majd, csak ne adjunk neki enni. Előző este olyan gyanús dögszag-szerűt lehetett érezni, reménykedtem, hogy nem abból van a vacsora, reggel kiderült, hogy a kutyából árad ez a rettenetes aura. A továbbiakban igyekeztünk nem szél alá kerülni...

Az első pár km teljesen szokásos erdei út, mégis elég lassan sikerült megtennünk. Megrohanják az embert a "végre túrázunk", itt egy szép gomba, milyen szép a patak, de érdekes növény, milyen érdekesen száll ott a pára...
Az egyetlen ami rombolta az összképet az a szemét volt. Itt látszott meg, hogy a Páring sokkal kevésbé ismert, mint a Retyezát és nem nemzeti park. Volt olyan elvetemült is, aki felcipelte a semmi közepére eldobni a villanyoszlop szigetelő kerámiát... Rettenetesen bántó a szemnek ilyen szép környezetben, az eldobált szemét. Ezeket valószínűleg a gombászók dobálják el, 5-6 autót is láttunk amíg felsétáltunk.

Aztán elfogyott az út, változott az erdő, egyre dúsabb lett az aljnövényzet, mi pedig fáradtunk. Útközben a legjobb vételnek az a vizes palack bizonyult, amit be lehet helyezni a hátizsákomba, a csövet pedig ki lehet vezetni és rápattintani a vállpántra. Így bármikor tudtam inni, nem kellett mindig az ásványvizes palackkal kínlódni.

Miki már a fejét sem volt hajlandó felemelni

Bárhol megkapaszkodnak


Körülbelül az út kétharmadánál kellett volna lennie a Refugiul Agatat menedékháznak, ahol meg akartunk pihenni kicsit és megejteni az első levesfőzést. Tudtam, hogy figyelni kell, hogy megtaláljuk ezért bejelöltem a GPS-en, volt 2 térképünk. Ehhez képest úgy elmentünk mellette, hogy már csak akkor láttuk meg teljesen véletlenül, a román nemzeti színekre festett tetejét, amikor már a legszarabb liftezős, sziklás, törpefenyős szakasz közepénél jártunk. Fentről nem is tudtuk kitalálni, hogy lehet oda lejutni. Az hogy visszamenjünk nem volt opció, ekkora cuccal pláne nem. Nekem ekkorra már erősen elkezdte vágni a vállam a pánt, amit mint utólag rájöttem, túl rövidre húztam, így a teher jelentős része a vállamon volt, nem a derekamon.

Még oda a nagyon magas lábáig el kell jutni

A sziklás-liftezős-törpefenyős rész után ráadásul kezdődött az érjünk már oda szakasz, de legalább látszott, hogy lassan füves rétek jönnek, amin azért gyorsabban lehet haladni, viszont kell még emelkedni bőven. El is felejtettem: 1200 méterről mentünk fel 2020 méterre, és 8,5 km körüli volt a táv. Így leírva nem tűnik soknak.
Egyre fájdalmasabbak lettek a magasságvesztések, de a Retyezátnak azért a közelében sem volt. A fenti képen azt a nagy füves domboldalt még megmásztuk ééés nem volt ott a tó. Még mindig nem voltunk ott. Találtunk viszont egy elég rendesen összeroncsolódott repülőgépdarabot, és kicsit odébb egy csillagmotort is... A többiek szerint már korábban is voltak apróbb darabok. Nem tudtuk mire vélni. De aztán egy újabb dombocska és meglett a tó! Legalábbis először azt hittük. Engem ugyan elvakított kicsit a végre ledobhatom a cuccot érzés, de Májki kis ücsörgés után azért felvetette, hogy szerinte nem jó helyen vagyunk. Kis térképezés után valóban kiderült, hogy az még csak a Zanoaga tengerszem volt, a Rosiile még odébb van eggyel sajnos. Nem volt mit tenni, cucc újra fel... még egy kis kínlódás :)

Ilyen kristályos formákkal lehetett találkozni a sok egyforma szikla között

Ide jöttünk

Az utolsó métereket már nagyon szenvedősen tettem meg, és jött egy kis meglepi is. Közvetlenül a Rosiile tengerszem mellett ugyanis nem lehet sátorozni, ahogy először szerettük volna, mert totál szikla az egész. Elfeledkeztem róla, hogy az egyik túraleírásban is szerepelt, hogy kicsit ereszkedni kell, csak hát holtfáradtan kinek jutnak ilyenek az eszébe. Azt találtuk ki, hogy maradunk a Lung tengerszem mellett, ami a Rosiile szomszédja (a képen a hosszúkás tó), mert jó a vízhez minél közelebb lenni és egyébként is tetszett nekünk. Miután lepakoltunk és jobban körülnéztünk, közösen megállapítottuk, hogy a Lung igazából sokkal szebb is.
Megkerestük az alkalmas helyeket a sátraknak, tábort vertünk, majd nagy örömünkre kezdődhetett a főzés, mint utolsó felvonása a napnak.

Esti leterelés

2010. szeptember 23., csütörtök

K-5 ISO 6400

Itt a link alatt található az első ISO6400-as kép, egy gyártás előtti próbadarabból a 0.30-as firmware-rel, amit Falk Lumonak köszönhetünk.

Le is lehet tölteni DNG-ben!

Frissítés 2010.09.24.

K-7 -K-5 ISO 6400 összehasonlítás.
0.2-es firmware!!!
Bright mode
NR1 on
AWB
DA 40 Limited F/2,8

2010. szeptember 22., szerda

Tovább gyorsul a K-5

A gyáriak eddig is nagyon igyekeztek előtérbe helyezni, hogy mekkorát gyorsult a K-5 az eddigi vázakhoz képest és most egy új videó látott napvilágot, ezúttal az élőkép kontrasztalapú fókuszálásáról.



Ha ez tényleg ilyen gyors, akkor akár K-7-ről is megérheti idővel átváltani, mert kontrasztalapú AF-nél ilyen gyorsaságot még egy géptől se láttunk. Egyre jobb dolgok derülnek ki. Hajrá Pentax!

2010. szeptember 20., hétfő

Pentax K-5 DSLR és SMC DA 18-135/3,5-5,6 ED IF AL DC WR

Megérkezett a Pentax zászlóshajója, a K-7 utóda. Nem volt sürgető a generációváltás, de a legjobb pontokon nyúltak hozzá a vázhoz.
Kívülről nagyítóval is fölösleges a különbségeket keresni, a K-5 egy az egyben a K-7 vázát kapta és ezzel egyáltalán nincs is semmi baj, az amúgy is elég jól sikerült.
A K-x-hez képest a K-7 szenzora nem lett igazán acélos, bár nagy gond sincs vele. Az K-5-be viszont egy 16,3 MP-es valószínűleg Sony származék került, ami kiterjesztett módban ISO51200-as érzékenységet és FullHD videót is tud, tehát remélhetőleg magas érzékenységen is jobban fog teljesíteni.


A másik fontos fejlesztés, hogy immár SAFOX IX+ AF rendszerrel dolgozhatunk, ami gyenge fényviszonyok között is biztosabb fókuszálást ígér. Megmaradt a 11 fókuszpont, melyből 9 keresztszálas (itt tehát nem jöttek be a pletykák).
A zárszerkezeten is reszelhettek valamit, mert a sorozat maximális sebessége 5,2-ről 7 kép/mp-re nőtt. Szinte már szokás szerint 100.000 expora tervezve.
Sok apróság van még amelyekre nem térnék ki, a hivatalos sajtóanyag szerint gyakorlatilag mindenen fejlesztettek egy keveset. Egyelőre azt mondanám hogy biztató, a nagyobb teszteket persze még meg kell várni.
A váz, illetve kit már meg is jelent a magyar árlistákon 360, illetve 390 ezer körüli áron.

Több videó is napvilágot látott már, az első egy kissé bugyuta gyári, a második az új AF sebességét mutatja be, de az elkészült képeket sajnos nem látjuk... a harmadikon pedig egy cséplőgép látható munka közben :)







Azt hiszem mondhatom, hogy mindenki örömére egy új nagy átfogású zoomot is piacra dobnak a K-5-tel. Hiányzott egy ilyen 18-135 mm-es objektív a palettáról, most végre sikerült ez a lyukat is betömni. Az új objektív is megkapta az időjárásálló szigetelést és belső fókuszmotorral is ellátták, ami szintén jó hír. Egyben azt hiszem a legtöbb betűjelet tudhatja magáénak a kínálatban :)


A típusjelzésben azonban nem SDM, hanem DC (Direct Current) szerepel, gyanítom hogy az ultrahangos motort elhagyták, hogy lejjebb lehessen szorítani az árát. Sajnos haladunk a nikonos vonal felé, a kardános meghajtást már ki is hagyták belőle, így a nem SDM kompatibilis vázakon csak manuálisan fókuszálhatunk vele.
Hogy mit várhatunk tőle egyelőre nem tudni, a pontos ár sincs meg egyelőre 530$-600Ł-ig sok minden olvasható.

2010. szeptember 10., péntek

Páring 2010 - Első nap: Utazás

A tavalyi fárasztó, de kellemes túrán felbuzdulva, idén is megszerveztük erdélyi utunkat. Bandi és Májki mellett barátnőm, Fanni is velünk tartott.
Kezdjük ott, hogy hol is van ez a Páring-hegység. Én is/mi is csak bután néztem/tünk először, fogalmam se volt merre van, Májki apja tanácsolta, hogy érdemes lenne ide ellátogatni. Sebaj, így volt ez tavaly a Retyezáttal is, aztán milyen jó túra lett belőle! Kicsi térképezés után kiderült, hogy a Retyezát-Páring-Fogarasok hegységek Erdély déli részén, nagyjából egy nyugat-kelet irányú vonalban helyezkednek el egymás mellett.
A netet, Panoramio-t böngészve úgy tűnt, hogy tulajdonképpen egy kicsi Retyezát ez. A hegyek, a magasság, a terep hasonló, a különbség, hogy kiterjedése sokkal kisebb, és közel sem ismerik annyira mint a Retyezátot. Hatalmas segítség volt a tervezésnél a Google Earth 3D nézete, gyakorlatilag bejárhattam az útvonalat azelőtt, hogy előkerestem volna a bakancsomat. Ilyen a 21. századi túrázás :)

Tervek

23-ra minden szart összevásároltam a decathlonban, lassan reklámfigura is lehetnék, de ha egyszer bevált... Megvolt a közös bevásárlás is, 1 heti kaját ugye fel kellett cipelni a hegyre. A koncepció ugyanaz volt, mint tavaly. Az úticél a Petrozsény (az alábbi képen balra fent lenne) melletti Hotel Rusu, vagy a Groapa Seaca menedékház volt. Attól függően hogy sikerül odaérni, vagy felmegyünk a Rusu melletti Poiana Nedeii-ig (a Rusu elég drága kb. 10000Ft/éj), ott letáborozunk és másnap a gerincen megyünk a Rosiile-tóig vagy a B útvonal (piros): elmegyünk a Groapa Seaca-ig ott megalszunk és másnap megyünk fel a völgyben.

Hétfőn viszonylag időben, háromnegyed 7-kor sikerült útnak indulni, miután minden cuccot belapátoltunk a tetőcsomagtartóval kiegészített Almeraba. Az M5-öst viszonylag gyorsan letudtuk, a határon se szedtek szét minket, miután a magyar határőr elmesélte a románnak, hogy mi a pálya. Aztán következett az út nehezebb része. A román utak minősége a rengeteg felújított szakaszon kiváló, viszont rengeteg a lezárás, autópálya nincs és a román közlekedési morál se változott tavaly óta... Bár idén megúsztuk komoly helyzet nélkül.

Indulás előtt pár perccel. Kérdéses volt, hogy a két bezsákolt hullával átengednek-e minket a határon :)

Odafele Aradnak mentünk, meglehetősen eseménytelen volt az út, bár az 50-es tábla csak dísz, de rengeteg falun kell átmenni, ami betesz a jó átlagnak. Az 530 km-t bő 12 óra alatt sikerült megtenni, ennél még a MÁV is jobbat tud... Érdekes esemény mindössze ez az árokba borult kamion volt, ami kiegyenesítette az egyik kanyart. A képen láthatók ellenére jól megúszta, nagyobbat is eshetett volna.

Mire feltűnt Déva, már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk és innen még mindig volt több mint 100 km. Nyújtóztunk, megtankoltunk, újfent megcsodáltuk a világ legrondább paneljét és nekivágtunk az utolsó, egyben legrosszabb útminőségű etapnak.
Mivel egyáltalán nem sikerült jó időt futni, a B opciót, tehát Groapa Seaca-t kellett választanunk, ahova nem sikerült helyet foglalni, mivel egyik telefonszámon se voltak elérhetők. Valószínűleg azért, mert térerő a környéken 0 azaz nulla. Az utolsó 17 km kész gyötrelem volt, másfél óra alatt sikerült megtenni, így este 7 után érkeztünk meg... A menedékház vezetőnője szerencsére tud magyarul, kaptunk két nagyon szép, tiszta szobát, sőt még erdélyi/román csorba levest is vacsorát. Az energiaellátás generátorról megy itt is, energiatakarékos izzók mindenhol és még forró víz is volt a tusolóban. Még pakolásztunk egy sort, aztán lefeküdtünk, hogy sikerüljön korán reggel indulni a méretes hátizsákokkal.


2010. szeptember 9., csütörtök

Pentax K-r és SMC DAL 35/2,4 AL bejelentés

Ma került bejelentésre a legújabb Pentax DSLR, amely a K-r nevet kapta a keresztségben. A jellemzői alapján - ahogy a K-x a K-m fölé került - a K-r is több, mint egy fejlesztett K-x, így belépő Pentax DSLR továbbra sincs.
Ellenben van K-7 szerű formaterv, új AF rendszer, gyorsabb sorozatlövés, magasabb maximális érzékenység, vááááááálasztható Li-ion akksi vagy ceruza!!!, LED-es segédfény, eltűnt az a borzasztó kék LED a gép tetejéről ami a K-x-en volt, jobb pormentesítés, HD videó.
http://dpreview.com/news/1009/10090908pentax35mm.asp
http://ricehigh.blogspot.com/2010/09/pentax-k-r-and-new-dal-3524-plus-two.html


Amit kapunk:

* 12,4 megapixeles CMOS érzékelő
* ISO200-12800 érzékenység (kiterjesztve: ISO100 és ISO25600)
* PRIME II feldolgozórendszer
* DR portisztítás
* Sensor-shift stabilizátor, (4Fé előny)
* SAFOX IX AF rendszer 11 fókuszponttal, 9 keresztszenzorral
* HD video (720p), 25 kocka/mp
* Nagy betekintési szögű, 3” méretű LCD, 921 ezer képponttal (al'a K-7)
* 0,85x nagyítású kereső, 96% lefedettséggel
* 6 kép/mp sorozat, 25 JPEG-ig
* Pentax objektívekkel automatikus színhiba és geometriai torzítás korrekció
* Továbbfejlesztett HDR funkció (Auto Align)
* IrSimple infra átvitel
* Lítium-ion akku (560 kép), opcionálisan AA elemek, külön megvásárolható adapterrel


Egy új viszonylag olcsó fix alapobjektívet is a piacra dobnak: az SMC DAL 35/2,4 AL-t, melynek nevében az L a megszokott olcsósított darabra utal. Így nincs távolságskála, nincs quick-shift fókuszrendszer és a bajonett is műanyag.
Már az is felmerült a mostanában örök elégedetlent játszó (egyébként Pentax közeli) RiceHigh blogján, hogy a Hoya az FA 35/2-t csomagolta újra, minden jó kihagyásával. Ennek a számlájára írja a 0,4 FÉ veszteséget is.

A vázat rögtön 3 színben lehet megvenni, hozzá akár 12-féle szín közül választhatunk DAL 35/2,4-et (amennyiben Japánból rendeljük).





Ezzel egyidejűleg két kompaktot is bejelentettek:

http://www.dpreview.com/news/1009/10090906pentaxrs1000.asp
http://www.dpreview.com/news/1009/10090903pentaxrz10.asp