2018. február 10., szombat

Made in China

Az utóbbi években a  kínai ipar feltörésével párhuzamosan,  egyre több olyan  - nem csak műszaki - cikket vehetünk meg a távolkeletről, amiért addig esetleg nagyságrendekkel többet fizettünk a szállítás, vám, áfa, ilyen haszon - olyan haszon miatt. Kis tájékozottsággal, utánajárással, különösképp a termékek leírásának átnyálazásával és a biztonságos fizetést (pl. PayPal) szem előtt tartva, nagy meglepetés nem érhet minket. Az esetek nagy többségében legalábbis nem...
Én is gyakran körül szoktam nézni kínai testvéreinknél, ha nem azonnolra kell a termék.

Új motor vásárlása után rendszerint mindenki elkezdi felszerelni a gépet, apró módosításokkal, extrákkal. Gyakran GPS tartó felszerelésével együtt USB aljzat vagy más betáp biztosítása is szükséges, hogy az egyik legalapabbat említsem.
Nálam kicsit komplikáltabb a helyzet: Power Commander, HealTech gyorsváltó, dupla USB aljzat és láncolajozó került beépítésre. Navigációra pedig még ötletem sincs. (Lényegesen kevesebb hely van ugyanis a kormányon, mint a Horneten.)
Ezeket érdemes biztosítékkal védeni, ha esetleg valami nem úgy sikerül, mint ahogy terveztük. Itt kerülnek képbe újra kínai bajtársaink, a vízálló biztosítékház kapcsán.

Egyszerű filléres cucc: fröccsöntött ház, két csatlakozó és némi vezeték, amit a kívánt helyen el kell metszeni

Ez itthon rezidens autós boltomban 400Ft körül van, Kínából 5db 510Ft... A bibi ott van, hogy az eddig vásárolt 4db-ból 2 volt rossz. Elég rossz arány, a másodiknál meguntam a dolgot és megnéztem, hogy lehet ezt elrontani.


Úgy tűnik elég könnyen, ha úgy "blankolják" a vezetéket, hogy a vezeték ki sem látszik belőle.  Viszonylag nehezen jön létre a fémes kapcsolat...
Ez tehát az az eset amikor a termék elég takony - mondhatnám kínai - minőségű.  Beépítés előtt mindenképpen érdemes a multiméter szakadásvizsgálat funkciójával ellenőrizni, hogy ne akkor kelljen bosszankodni, amikor már minden szépen, zsugorcsövezve a helyén van.

2018. február 1., csütörtök

Széna vagy szalma?

Rögtön essünk is neki egy kardinális kérdésnek: nevezetesen a dobozolók és táskások antagonisztikus ellentétének.
Alapvetően két tábor van, az egyik szerint hülye aki egy vagyonért megveszi a dobozszettet plusz a hozzátartozó konzolt, a másik meg szívott már eleget elázott ruhákkal... Elmesélem az én kanosszámat:
Anno 2012-ben én is elkezdtem tudatlanul keresgélni, mégis mit lehetne a Hornetre tenni, ha az ember elmenne pár napra, esetleg egy hétre túrázni. Hamar rájöttem, hogy én ennyi pénzt nem adok pár görbe vasért, meg műanyag dobozért. A következő opció a szövettáska, vagyis a nyeregtáska. Ez lényegesen olcsóbb, literre nagyjából ugyanannyi, mint a dobozok, adnak hozzá esőhuzatot meg mindenféle hevedert. Igaz egy kisebb konzol ehhez is kell. Győzelem!? Nem? Hát nem...
Az első komoly utat még teljesen jól abszolválta a Givi EA100,  pedig a helyzet utassal súlyosbított volt, ami többek között hajvasalót, és sminkkészletet is tartalmazott.

A kép címe talán "Teljes terhelés" lehetne

A második hosszú távú túra Erdélybe vezetett, a csodálatos Transzfogaras 7C-re és a Transzalpina 67C-re. Gyönyörű helyek, mindenkinek ajánlom, a Transzfogaras inkább nézelődős a felmart és kátyús aszfalt miatt, a Transalpina viszont vicsorgósan csapatós, amíg le nem száll a (nem vörös!) köd. Szóval a Transzfogaras lábánál fekvő szállás előtt 70 Km-rel elkapott minket az eső és végig is vert a szállásig. Itt következett a fekete leves, ugyanis a naccerű Givi táska esőhuzatai a kerék által felvert vizet ügyesen összegyűjtötték és nagyjából 2*3 liter mennyiségben tárolták, illetve eközben pácolták a ruháimat... Bónuszként majdnem nyakon is öntöttem vele a Hornet komplett elektromos rendszerét ahogy le akartam emelni a motorról - mivel a hevederek az ülés alatt futottak, le kellett vennem - és nem vettem észre, hogy áll benne a víz.
Ekkor kezdtem számolni, ahogy a paraszt bácsi a viccben: "táska egy"

Egy nem igazán rendeltetés szerű használat

Innentől ugye egyértelmű volt, hogy az esőhuzat olyan, mintha lábon lőnénk magukat. A táska mondjuk, hogy második húzása az volt, amikor a haverok 700 Km után, a szállásra megérkezvén két kattintás után felsétáltak a dobozaikkal a szobába és csak empátiából nem álltak neki egyből sörözni, míg én negyed órát molyoltam (hogy mást ne mondjak) a hevederek és gumipókok szövevényével. A harmadik és mondhatni utolsó rászámolás a táskára, a következő elázás volt.
Elég volt. Ha Boeingnek néznek, ha nem, ha drága, ha nem: doboz lesz!
Darázslovas barátom szólt, hogy a Bátszinál jó áron van egy komplett konzolszett. Lecsaptam rá, mint gyöngytyúk a...
Kis utánajárás után addigra már tudtam, hogy a Kappa dobozok gyakorlatilag egyeznek a Givivel, viszont viselhetőbb áruk van. Főleg ha az ember körülnéz kicsit az olasz ebayen.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy nirvana volt a nyeregtáska után. Jól is nézett ki, vízálló is, zárható is. Kaptam hozzá egy vagon pótkulcsot, sőt még egy tartalék zárat is. A motor is stabil maradt 3 dobozzal is, pedig ezzel szoktak gondok lenni. Egy apró pici gond volt, hogy az ember hajlamos addig pakolni, amíg meg nem tellik mind a három doboz, akkor is, ha egyedül motorozik. A tavalyi Stelvio2017 túrára mindenki annyi cuccot pakolt, aminek a felére sem volt szüksége... Félreértés ne essék, ez természetesen nem a dobozok hibája...

Kappa dobozszett

Itt jött a krach, lecseréltem a Hornetet egy CB1000RA-ra. 😁 Ami gyakorlatilag totálisan pakolhatatlan, ha a hátsó dobozt leszámítjuk, amihez természetesen másik konzol kell. Ez itthon gyakorlatilag csak újonnan elérhető.  A motorral együtt jött egy Bagster tankbőr és egy Sherpa kétrészes tanktáska (ha kitavaszodik lesz teszt), ami ugyan meglepően jó, de egy hosszabb túrára nem biztos, hogy elég és egyáltalán nem vízálló.
A lehetőségek meglehetősen korlátozottak, mindössze annyi könnyebbségem van, hogy egy darabig még biztosan egyedül fogok motorozni, így a hátsó ülés egyelőre szabad.
Nyeregtáska nem jöhetett szóba mégegyszer, bár az SW-Motech Blaze nevű táskája elég csábítónak tűnt, de nem. Túl rosszak az emlékek. Ugorjunk az SW-Motech Cargora, ami gyakorlatilag egy hátsó táska, egész jó kis cucc. Sokáig versenyben volt, de használtan se olcsó. Körülnéztem még pár gyártónál, de mind drága volt, így egyre inkább az úgynevezett drybag-ek felé fordultam.
Ugyanúgy hátsó ülésre rögzítve lehet őket használni. Vízállóság nem kérdés, viszonylag könnyen rögzíthető, van kínálat is. SW-Motech, Kappa, Givi, Oxford, stb... Én mégis kínai testvéreinket hívtam újfent segítségül, mint már annyiszor. Az ebayen a drybag szóra keresve hamar a Naturehike márkába botlunk, ami néhány nagyobb kínai webshopban is megtalálható. Ettől némileg bizalomgerjesztőbb. Kicsit utánanézve youtube-on is fellelhetők tesztvideók, nem tűnik gagyinak a cucc. Néhány hét vakarózás után rányomtam a gombra a Banggood oldalán, ami ezúttal lényegesen olcsóbb volt az ebaynél.
Pár héttel később meg is érkezett, és bár élesben kipróbálni még nem volt alkalmam (pláne nem esőben), eddig nem csalódtam benne. Masszív anyag, minőséginek tűnő varrások, tetszik na.
A bejegyzés elején úgy tűnhetett, hogy én is a dobozok mellett teszem le a voksomat és ez valóban nem áll messze a valóságtól. Ha azonban mellé teszem, hogy egy ilyen vízálló táska (még ha pár évente esetleg újat is kell venni) nagyon töredék ár a dobozokhoz képest, akkor már lehet azt mondom, hogy nem volt nagy befektetés. A helyzetet menti, hogy a dobozokat mostanra elég jó áron el tudtam adni.

40L

Mivel én már régen leszoktam arról, hogy bárkinek is meg próbáljam mondani, hogy (szerintem) mit kellene választania, ezt most sem teszem. Az gondolom minden esetre nyilvánvaló, hogy nálam per pillanat a "drybag" a favorit.

2018. január 24., szerda

Under construction!

Nagy dolgok vannak kialakulóban! Nagyjából 6 év hibernáció után, ha sikerül (nem ígérek semmit, de azt nagyon) kísérletet teszek rá, hogy felélesszem a blogot.
Egyszersmind komoly pálfordulás lesz, vagy hogy kicsit divatosabb  trendibb legyek: arculatváltás van erősen.

Egyúttal egy vallomással is tartozom nektek kedves olvasótáborom 😁 a blog befulladásának/kihalásának/hibernálásának (a kívánt rész aláhúzandó) csak egyik oka volt az erős időhiány és a jelentős munkavolumen (tudok ám még ilyen szavakat 😉). A másik igen jelentős oka, hogy 2012-ben letettem a nagymotoros jogsimat és megvettem első motoromat egy Honda CB600F Hornet-et.
Két ilyen költséges hobbi, mint a fotózás és a motorozás meglehetősen nehezen fér meg egymás mellett, de mondhatnám, hogy egy seggel nem lehet két lovat megülni. Később persze reményeim szerint látni fogjátok, hogy dehogynem (sőt), de ez már a jövő zenéje lesz.
Szóval a lendület egyelőre megvan, a többi majd kiderül. Új cím, új arculat, még újabb irány, a többit majd meglátjátok.

2012. július 23., hétfő

Geocaching csavargás


Pár napja szabadnapos voltam és mivel épp nem volt túlontúl sok dolgom, kedvem támadt csavarogni kicsit. Régen voltam már Imsósban (Duna ártér) is és akad ott egy geoláda is amit már eddig is be akartam gyűjteni.
 Sokszor néznek rám értetlenül amikor a geocaching szóba kerül. Ez amolyan modern kori GPS alapú kincskeresés. Érdekes helyeken elrejtenek kisebb ládákat (konyhai kajásdoboz, filmnegatív doboza) a koordinátákat pedig leírással körítve meg lehet találni a neten. GPS-szel meg lehet keresni a ládát, amibe szépen bejegyezzük, hogy mikor jártunk ott és ha vittünk vmi kis apróságot, akkor kicserélhetjük valamire a ládában lévők közül. Többnyire ezek kis kacatok amik évek óta halmozódnak otthon, például kinder-figurák. Sőt, nemzetközi a játék, így akár a külföldi nyaralást is fel lehet dobni néhány láda megkeresésével, mivel ezek általában szép/érdekes helyeken vannak elhelyezve.
 A legnagyobb móka az a dologban, hogy olyan helyeket megyünk el megnézni, amiket egyébként soha. Nemrég például a dégi kastélyt néztem meg. 25 éve arra járok Füredre, de eddig soha nem jutott eszembe bekanyarodni...
 Így indultam el délután Imsósba a GCIMSO-t (ez a láda neve) megkeresni, ami a Vak Bottyán emlékkopjafa közelében van elhelyezve. Természetesen gépet is vittem különben nemigen írnék most bejegyzést :)

 

 (Apropó az utóbbi fél évben ugye nem sok minden került fel ide, ennek az az oka, hogy elég sok fontosabb dolog volt, amik természetesen többek között a blogolásra szánt időmet is felemésztették.)


 Dunakömlőd felől nem is nagy séta, kb. 1,5 km. Több ládát is beterveztem, ezért mentem innen, de ne szaladjunk előre. Már az első pár száz méter után akadt fotózni való. Füzikék ugrándoztak az erdei út szélén a bokrok között. Nagyon kedvelem ezeket a kis gombócokat. Általában nehezen lehet őket megközelíteni annyira, hogy az ekv. 450mm elég legyen a fotózásukhoz. Terepszínű ruhában voltam az árnyékos oldalon, de így se volt igazán elég. Az egerészölyvet se sikerült megtéveszteni.


 Kicsit később ahogy az egyik kanyarból kiértem, egy mezei nyúl és egy fácán tűnt fel egyszerre. A fácán valószínűleg résen volt, mert gyorsan eltűnt. Nyulambulam viszont békésen vakarózott az út közepén továbbra is. Nem nagyon mertem közelebb menni, először próbáltam messziről egy-két értékelhető képet készíteni. 

 

Erre nyúl koma mit csinál? Felém fordul, és mint a kutya a gazdihoz, 35-40 méterről szépen odaügetett elém 3 méterre, úgy hogy a gép közben sorozatban kattogott a kezemben! Behaltam neki, még állítani is tudtam a gépen. Egy darabig még elvoltunk így, nyújtózkodott néhányat, aztán amikor úgy gondoltam, hogy megpróbálok letérdelni, akkor eszmélt rá, hogy itt mekkora gáz van :D Nem gondoltam, hogy a terepszínű ruha és a mozdulatlanság ennyit tud segíteni. A nyuszinak mondjuk nem jósolok így túl hosszú jövőt, a füléből ítélve volt már kalandja.

 

 Begyűjtöttem a ládát, aztán vissza a kocsihoz kicsit tempósabban, mert kezdett késő délutánba hajlani, és át akartam még ugrani Györkönybe illetve Nagydorogra is. Először a Nagydorog hátárában elterülő Szenes-legelőre mentem, ami a Duna-Dráva NP része. Kocsival csak a mintagazdaságig lehet behajtani, onnan szigorúan gyalog, de amúgy se autózni mentem. A kihelyezett táblákról kiderült, hogy Kerecsensólyom és Búbos banka is van a területen. Nem is sejtettem, hogy ezek a madarak megtalálhatók ilyen közel a lakóhelyemhez. Nagy kedvvel indultam neki. Itt is belefutottam egy nyusziba, de ezúttal engem vettek észre előbb. 

Rögtön utána egy őz is sietve távozott

 Kicsi, de nagyon szép ligetes kaszálórétek mellett elhaladtam el, amiket erdősávok szakítottak meg. Egy nagyobb nyílt terepre kiérve, egy számomra azonosíthatatlan madár tett nagy köröket. Néha a földre is leszállt. Próbáltam óvatosan közelebb lopakodni és nem is nagyon zavartatta magát, de normális képet végülis nem sikerült készíteni. Az LCD-n viszont kiderült nagyításban, hogy először láttam Búbos bankát! Nagyon fellelkesülve próbáltam jobb pozíciót keresni, de jó kép nem jött össze, így továbbálltam. Fél km-rel odébb meglett a GCNDOR láda is, irány vissza. 
Nagyjából ott ahol összefutottam a Búbos bankával, a fenyők között egy hangosan daloló madarat hallottam. Ismeretlen volt a hangja, fel kellett deríteni mi lehet. Pár perces lombvadászat után egy rikító sárga szárnyat láttam meg. Óóó sárgarigó! Ilyet se láttam még soha! Egy napra ennyi minden már sok is lesz :)

Nem igazán mutogatni való kép, de mivel először láttam és még le is tudtam fotózni, csak meg kell, hogy mutassam
 
Itthon derítettem ki, hogy ezen a képen a fenti rigó párja egy öreg tojó látható