Széna vagy szalma?

Rögtön essünk is neki egy kardinális kérdésnek: nevezetesen a dobozolók és táskások antagonisztikus ellentétének.
Alapvetően két tábor van, az egyik szerint hülye aki egy vagyonért megveszi a dobozszettet plusz a hozzátartozó konzolt, a másik meg szívott már eleget elázott ruhákkal... Elmesélem az én kanosszámat:
Anno 2012-ben én is elkezdtem tudatlanul keresgélni, mégis mit lehetne a Hornetre tenni, ha az ember elmenne pár napra, esetleg egy hétre túrázni. Hamar rájöttem, hogy én ennyi pénzt nem adok pár görbe vasért, meg műanyag dobozért. A következő opció a szövettáska, vagyis a nyeregtáska. Ez lényegesen olcsóbb, literre nagyjából ugyanannyi, mint a dobozok, adnak hozzá esőhuzatot meg mindenféle hevedert. Igaz egy kisebb konzol ehhez is kell. Győzelem!? Nem? Hát nem...
Az első komoly utat még teljesen jól abszolválta a Givi EA100,  pedig a helyzet utassal súlyosbított volt, ami többek között hajvasalót, és sminkkészletet is tartalmazott.

A kép címe talán "Teljes terhelés" lehetne

A második hosszú távú túra Erdélybe vezetett, a csodálatos Transzfogaras 7C-re és a Transzalpina 67C-re. Gyönyörű helyek, mindenkinek ajánlom, a Transzfogaras inkább nézelődős a felmart és kátyús aszfalt miatt, a Transalpina viszont vicsorgósan csapatós, amíg le nem száll a (nem vörös!) köd. Szóval a Transzfogaras lábánál fekvő szállás előtt 70 Km-rel elkapott minket az eső és végig is vert a szállásig. Itt következett a fekete leves, ugyanis a naccerű Givi táska esőhuzatai a kerék által felvert vizet ügyesen összegyűjtötték és nagyjából 2*3 liter mennyiségben tárolták, illetve eközben pácolták a ruháimat... Bónuszként majdnem nyakon is öntöttem vele a Hornet komplett elektromos rendszerét ahogy le akartam emelni a motorról - mivel a hevederek az ülés alatt futottak, le kellett vennem - és nem vettem észre, hogy áll benne a víz.
Ekkor kezdtem számolni, ahogy a paraszt bácsi a viccben: "táska egy"

Egy nem igazán rendeltetés szerű használat

Innentől ugye egyértelmű volt, hogy az esőhuzat olyan, mintha lábon lőnénk magukat. A táska mondjuk, hogy második húzása az volt, amikor a haverok 700 Km után, a szállásra megérkezvén két kattintás után felsétáltak a dobozaikkal a szobába és csak empátiából nem álltak neki egyből sörözni, míg én negyed órát molyoltam (hogy mást ne mondjak) a hevederek és gumipókok szövevényével. A harmadik és mondhatni utolsó rászámolás a táskára, a következő elázás volt.
Elég volt. Ha Boeingnek néznek, ha nem, ha drága, ha nem: doboz lesz!
Darázslovas barátom szólt, hogy a Bátszinál jó áron van egy komplett konzolszett. Lecsaptam rá, mint gyöngytyúk a...
Kis utánajárás után addigra már tudtam, hogy a Kappa dobozok gyakorlatilag egyeznek a Givivel, viszont viselhetőbb áruk van. Főleg ha az ember körülnéz kicsit az olasz ebayen.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy nirvana volt a nyeregtáska után. Jól is nézett ki, vízálló is, zárható is. Kaptam hozzá egy vagon pótkulcsot, sőt még egy tartalék zárat is. A motor is stabil maradt 3 dobozzal is, pedig ezzel szoktak gondok lenni. Egy apró pici gond volt, hogy az ember hajlamos addig pakolni, amíg meg nem tellik mind a három doboz, akkor is, ha egyedül motorozik. A tavalyi Stelvio2017 túrára mindenki annyi cuccot pakolt, aminek a felére sem volt szüksége... Félreértés ne essék, ez természetesen nem a dobozok hibája...

Kappa dobozszett

Itt jött a krach, lecseréltem a Hornetet egy CB1000RA-ra. 😁 Ami gyakorlatilag totálisan pakolhatatlan, ha a hátsó dobozt leszámítjuk, amihez természetesen másik konzol kell. Ez itthon gyakorlatilag csak újonnan elérhető.  A motorral együtt jött egy Bagster tankbőr és egy Sherpa kétrészes tanktáska (ha kitavaszodik lesz teszt), ami ugyan meglepően jó, de egy hosszabb túrára nem biztos, hogy elég és egyáltalán nem vízálló.
A lehetőségek meglehetősen korlátozottak, mindössze annyi könnyebbségem van, hogy egy darabig még biztosan egyedül fogok motorozni, így a hátsó ülés egyelőre szabad.
Nyeregtáska nem jöhetett szóba mégegyszer, bár az SW-Motech Blaze nevű táskája elég csábítónak tűnt, de nem. Túl rosszak az emlékek. Ugorjunk az SW-Motech Cargora, ami gyakorlatilag egy hátsó táska, egész jó kis cucc. Sokáig versenyben volt, de használtan se olcsó. Körülnéztem még pár gyártónál, de mind drága volt, így egyre inkább az úgynevezett drybag-ek felé fordultam.
Ugyanúgy hátsó ülésre rögzítve lehet őket használni. Vízállóság nem kérdés, viszonylag könnyen rögzíthető, van kínálat is. SW-Motech, Kappa, Givi, Oxford, stb... Én mégis kínai testvéreinket hívtam újfent segítségül, mint már annyiszor. Az ebayen a drybag szóra keresve hamar a Naturehike márkába botlunk, ami néhány nagyobb kínai webshopban is megtalálható. Ettől némileg bizalomgerjesztőbb. Kicsit utánanézve youtube-on is fellelhetők tesztvideók, nem tűnik gagyinak a cucc. Néhány hét vakarózás után rányomtam a gombra a Banggood oldalán, ami ezúttal lényegesen olcsóbb volt az ebaynél.
Pár héttel később meg is érkezett, és bár élesben kipróbálni még nem volt alkalmam (pláne nem esőben), eddig nem csalódtam benne. Masszív anyag, minőséginek tűnő varrások, tetszik na.
A bejegyzés elején úgy tűnhetett, hogy én is a dobozok mellett teszem le a voksomat és ez valóban nem áll messze a valóságtól. Ha azonban mellé teszem, hogy egy ilyen vízálló táska (még ha pár évente esetleg újat is kell venni) nagyon töredék ár a dobozokhoz képest, akkor már lehet azt mondom, hogy nem volt nagy befektetés. A helyzetet menti, hogy a dobozokat mostanra elég jó áron el tudtam adni.

40L

Mivel én már régen leszoktam arról, hogy bárkinek is meg próbáljam mondani, hogy (szerintem) mit kellene választania, ezt most sem teszem. Az gondolom minden esetre nyilvánvaló, hogy nálam per pillanat a "drybag" a favorit.

Megjegyzések