Montenegrói élményeim

 Rendszerint azért csúsznak a bejegyzéseim, mert fejben megvan egy előre elhatározott sorrendem, a gyakorlatban viszont vagy a bejegyzés tárgyának fotózása csúszik, vagy egyszerűen nem marad időm a blogolásra a "mindenmás" mellett. Na most is ez van... Illetve volt. Meg lesz is...
 Az idei év elég komolyra fog sikerülni, nem is volt még hasonló sem. Valószínűleg nem is lesz, mert volt idén Hungaroring, Balkán-túra motorral (inkluzíve Montenegró), Montenegró családosan kocsival, két hét múlva Erdély, valamikor kicsi siklóernyőzés, szeptemberben Horvátország ha minden jól megy motorral, de mindenképpen családdal. Szóval panaszra nagyon nincs okom :)
 Beszámolok majd részletesen a motoros Balkán túráról is, most azonban inkább összevontan írnék kicsit a megfigyeléseimről, amolyan útikalauz jelleggel, ha szabad így fogalmaznom, mert nehéz Montenegróról testközeli infót összegereblyézni.
 Szokás azt mondani, hogy Magyarország már a Balkán a Nyugathoz képest és ez bizonyos szemszögből igaz is. Az igazi Balkánt viszont eddig még nem láttam, talán csak 20 évvel ezelőtt, amikor a Jugoszláv háború után igyekeztünk Szüleimmel és a Kishúgommal a horvát tengerpart felé, egy fekete háromajtós Samarával. Egyszercsak kiégett-szétlőtt házak tűntek fel, majd egy Kosovo feliratú helységnév. Kicsikét becsokiztunk, majd miután kiderült, hogy nem tévedtünk el annyira, csak a horvátoknál is van egy ilyen nevű falu, oldódott egy kicsit a helyzet. Egészen addig, amíg nem szóltak a helyiek, hogy nem nagyon kéne a szétlőtt házakat nézgetni, mert elég sok az akna a környéken. Hurrá... kocsiba be, tűz!
 A motoros túra Mo.-Bosznia-Montenegró-Albánia-Montenegró-Horvátország nyomvonalon haladt, én tehát az igazi nagybetűs Balkánra készültem lelkemben, nem kis izgalommal, várakozással. Ezt rögtön meg is kaptam Boszniában az első Minaretekkel, cirill betűs táblákkal, amin tőlünk aztán akármi is lehetett. Montenegró azonban egész más volt, mint amire én számítottam, bár a bonyák-montenegrói határ illetve az odavezető útszakasz Focából megadta a felütést. Tengernyi kátyú, fahíd, stb. amit az ember vár. Montenegróban viszont más világba csöppen az ember. Alattomos kátyúkra, rossz szakaszokra itt is számítani kell, de a Tara-, illetve Piva-kanyonok rögtön látványossággal szolgálnak és látszik, hogy dolgoznak az úthálózat javításán. Általában korrektül tábláznak is. Olyannyira, hogy az élesebb kanyarok előtt mindenhol sebességkorlátozó táblák vannak. Ezek mondjuk meglehetősen konzervatívak, 40-es táblánál rendszerint 60-70-nel kényelmesen el lehet fordulni, igaz a jellemzően fehér aszfalt tapadását, esőben nem teszteltük. Nem voltunk rögtön nagy legények, volt hogy a rendőr is letolt minket, mert betartottuk a korlátozást. De amikor látja az ember, hogy a helyi erők hogyan közlekednek, akkor legjobb felvenni a tempót. Rendszerint ez a biztonságosabb megoldás is. Gond egészen addig nincs, amíg nem futunk bele egy traffis rendőrbe, akik rendszerint kiállókban az út szélén strázsálnak, mert akkor viszont jön a "Zsanett" :) Láttunk is ilyet nem egyet. Mi megúsztuk, mert lelkesen villognak a szembejövő helyiek. Ezúton is köszönet nekik!
 A nagy csodálkozás akkor jött, amikor rátévedtünk az első szakasz már felújított útra. Ausztia - ami köztudottan a legjobb utak fellegvára - mehet továbbképzésre. Persze lehet, hogy Montenegróban is ők dolgoznak, mert bár Montenegró csak szeretne csatlakozni az EU-hoz, de elég sok EU-s táblával lehet találkozni, és igaz partizán akcióban, de az Euró a hivatalos pénznem. 3-4 sávos utak és nemhogy kátyú vagy repedés nincs rajtuk, de azt se tudtuk felfedezni, hogy hol illesztették a sávokat. Hacsak nincs egy gigantikus 4 sáv széles aszfeltozógépük. Remek aszfalt, szikla alapon, a következő F1-es generáció már nevelkedik a Budva környéki szerpentineken. A helyiek java ugyanis úgy közlekedik, hogy a tengerparton a körforgóban leparkettázza az éppen aktuális erőművet és aztán a hegytetőig vagy annyival fordulnak, amennyit a gép ki tud magából izzadni a 35 fokos hőségben, vagy amennyi elfér. Rendszerint igénybevéve a szembejövő sávot is. Ez utóbbit albán kollégáik emelik művészi szintre, de erről talán majd egy másik bejegyzésben.
 Budvában összességében több, mint egy hetet sikerült eltöltenem. Már egészen otthon kezdtem magam érezni, mire hazajöttünk. Általánosságban elmondható, hogy tisztában vannak vele, hogy a turizmusból élnek és ezt az árak is tükrözik. Az általános élelmiszerek körülbelül a balatoni szintet hozzák, a víz és az üdítők viszont meglehetősen drágák, hiszen tengerparton mindenhol ezen lehet a legnagyobbat fogni. Nincs ez másképp Horvátországban, vagy Olaszországban sem.
 Apartmanban szálltunk meg, vendéglátónk rögtön fel is hívta a figyelmünk, hogy a csapvíz csak forralás után iható. Kipakolás után első út: természetesen irány a bolt. Az apartman alatt a sarkon a kisboltot elsőre nem szúrtuk ki, mert inkább egy strandos bazárnak nézett ki, így néhány kilométerrel később egy szűk utcában található supermarketbe sikerült beesni. Mindent találtunk amit kerestünk, még újdonsült kedvenc Kulin márkájú gyümölcslevemet is megtaláltam, amire a 3 héttel ezelőtti motorosos túrán fedeztem fel.  Első meglepi: nem fogadták el a kártyámat, feleségem UGYANOLYAN kártyáját igen. Mind1 fizettünk, kislány a pult végén bepakol nekünk hatszázmillió nejlonszatyorba, mert ott még nagyon dívik ez. Igaz a szeméttől is úgy szabadulnak meg, hogy egyszerűen felgyújtják akárhol. Szinte szó szerint. Majd legnagyobb megrökönyödésünkre indul a kijárat felé, hogy BEPAKOLJON az autónkba. Hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy ott ez a szokás, vagy ennyire pénzesnek néztek minket. Mindenesetre úgy jött utánunk, mintha kötelessége lenne. A hét során amúgy is rendszeresen orosznak néztek minket, majd széles mosollyal nyugtázták, hogy magyarok vagyunk.
Néhány ár a tájékoztatás kedvéért:
 - ásványvíz a boltban vagy a strandok környékén: 2€/2l étteremben kávézóban 4€/0,7l
 - 3 decis dobozos Cola szinte mindenhol 2,5€ (k drága és amúgy sem való emberbe) 
 - Kulin 100%-os gyümölcslé 1,60€/0,7l (tulajdonképpen baráti a kólához képest)
 - kávé 1,30-2€
 - jegeskávé 3,1€
 - pizza 6-15€, saláták 8-15€
 - Niksic gold 3dl-es sör a boltban 1,3€, csapolt korsó Carlsberg a strandon 3,5€
 - komp a kotori öbölben motorra 2€, autónak 4,5€ személyekre külön nem kell fizetni
Éttermekben kb. ugyanarra az árszínvonalra lehet számítani, mint a Balaton parton egy jobb helyen, tehát mondjuk, hogy nem olcsó, de nyaralás alkalmával megfizethető, viszont sehol sem szaladtunk bele rossz ételbe, inkább kimondottan jó és étvágygerjesztő volt mindenhol. Budvában nagyon finom volt minden a Riva étteremben az óváros mellett, de a kamenovoi strandon is jókat ettünk, ugyanakkor az árakban nem volt különbség, pedig a két hely azért nagyon más kategória. Előbbi egy "concept bar & restaurant" (jelentsen ez bármit is) utóbbi egy szimpla faasztalos-fapados strandi "étterem" (kiszolgálás itt is van).
Ha már a strandnál tartunk, érdemes felkészülni, hogy van a strandoknak fizetős és nem fizetős része. A fizetős  a napozóágyas-napernyős rész, a nem fizetős a két széle, ahol nincsenek napágyak. A helyi sz@pató persze rögtön ott is terem, amint csak a táskádat letetted és lelkesen követeli a lóvét, amolyan montenegrói stílusban, mintha nem lenne holnap. Eközben látványos szenvedés ül ki az arcára, hogy várnia kell amíg előkotorod az összeget. Ezen nem kell csodálkozni vagy megsértődni, egyszerűen ilyenek mindenhol. Benzinkúton már akkor sürgetnek amikor még az oszlophoz se álltál be. Másképp tulajdonképpen nem is tudna működni ez a Budvának nevezett mini MonteCarlo. Jó ha tudjuk, hogy a közvetlen tengerparti sor mindig drágább, esetünkben 12€/nap, míg a többi 10€. +napernyő 2€ Volt péntekig amikor hirtelen 15€-ra ugrott az összeg. Kérdésemre, hogy "Éseztmégishogy?" csak gesztikulálni tudott a srác, meg értetlenkedni, hogy miért nem akarok fizetni. Majd amikor mondtam neki, hogy kerítse elő a főnökét csak mutogatott az egyik bár felé. Kisvártatva kiderült, hogy a gyerek egyáltalán nem tud angolul, és az is hogy aznap (júl.20.) kezdődött hivatalosan a szezon és feljebb költöztek az árak. Legalábbis nekem ezt próbálták meg beadni, majd amikor elővettem egy 100€-st először meglepődtek, majd állításuk szerint nem tudtak visszaadni... Aznap nem kellett fizetnünk a napozóágyért :)
 Kiszolgálás is van a nyugágyas részen. Ennek felára nincsen, de érdemes megfigyelni a szomszédoknál mit rendelünk, mert egy kisebb gyümölcstál is 7€-t kóstál, míg egy elég korrekt pirított, krémsajtos sonkásszendvics sültkrumplival körítve 6€ volt.
 A közlekedésről már ejtettem pár szót, viszont a budvai közlekedéi kultúra külön is megér egy misét. Először is: parkolóhely nincs. Nem városi vagy budapesti szinten nincs, hanem a szószoros értelmében. Egyik nap meg akartuk nézni az óvárost, így beültünk a kocsiba és leküzdve a konstans dugót Budva "belvárosában" konstatáltuk, hogy egyetlen egy szabad hely sincs sehol (tábla jelzi), majd az óváros kapujában integetett a rendőr szépen az arra haladó dugóban ülőknek, hogy kérem szépen akkor most meg lehet fordulni, aztán visszamenni ahonnan jöttek. Így tettünk. Később szállásadónktól értesültem, hogy 10-12€-t bevitt volna minket a taxi, ami tulajdonképpen teljesen elfogadható összeg lett volna (Kamenovo->Budva). Főleg így hogy csak az üzemanyagot pazaroltuk. Az állandó dugó és a nem túl sok közlekedési lámpa miatt, a 2*2 sávos úton a balra kanyarodás különleges képességet igényel, de ahogy mondtam: fel kell venni a ritmust. A kis keresztutcákban BÁRHOL leparkolnak, ezért vagy ki kell tolatni, vagy elmenni az utca végére ahol talán meg lehet fordulni. Persze ha éppen jön valaki szemből, ami nem ritka, akkor azt el kell dönteni, hogy ki az erősebb. Orosz terepjárókkal nem kekeckedünk, ezt már rég megtanultuk a youtubeon :)
 A titok, hogy - mint egyes ázsiai országokban a zebrán - egyszerűen el kell indulni, amikor lehetőség kínálkozik és a forgalom ezt "észleli". Aztán vagy megállunk keresztben a két sávon valahol vagy sikerül rögtön beugrani, de ha nem akkor sincs gond, nem dudálják le az embert, a lényeg hogy élni kell a lehetőséggel, másképp nem működik. A szerencse, hogy vannak zebrák, ahol a gyalogosok szinte gondolkodás nélkül elindulnak és amíg megáll a forgalom be lehet csorogni, majd egy nagyobb gázzal elfordulni balra. Az egy hét alat nem láttunk balesetet, működik a rendszer.

Megjegyzések