Eurotrip: irány a Retyezát - Nyolcadik nap: Hazafele

Elérkeztünk a túra végéhez, már csak egy kis kulturálódás maradt, hazafele nem hagyhattuk ki Vajdahunyad várát.

Összekaptuk magunkat miután elfogyasztottuk felséges reggelinket, és beütöttük a székely bácsinak (iGO hang) a várat. Érkezéskor elsőre meglepő a hasonlóság, másodikra azért már sokkal kevésbé. A stílus tényleg nagyon hasonlít, felépítésében azért nagyon eltér a két vár.

Ez ugye a milyenk, amit Alpár Ignác tervezett az 1986-os milleniumi ünnepségekre.

(forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Vajdahunyad_vara_21.jpg)

Ez pedig az eredeti

Mivel lúzerek/rendes gyerekek vagyunk (nemkívánt rész kihúzandó) és géppel a nyakunkban érkeztünk a pénztárhoz, le is gomboltak rólunk néhány lejt a fotózási engedélyért. Cserébe kaptunk nyakbavalót is, hogy a sok nyomi aki egyébként nem fizetett, de csattogott össze-vissza lássa, hogy vannak még ilyen lúzerek/tisztességes emberek (nemkívánt rész újfent kihúzandó). No mind1, ennek örömére lőttem gyorsan egy panorámát.
Az első benyomás, hogy nagyon lepusztult, de végre nekiálltak felújítani. Egy részen már új tető van, és a homlokzatot is restaurátorok vették kezelésbe.

Nézelődtünk, hogy merre érdemes indulni, ekkor botlottunk egy románinai magyar csoportba. Természetesen megpróbáltuk kihasználni a lehetőséget, amit a csoport vezetője is észrevett és kedvesen köszöntötte az új tagokat :) Így igazán kimerítő mennyiségű információt kaptunk a vár gyakorlatilag minden szegletéről.

Vámpíros filmek helyszíne is volt már

Személy szerint remélem, hogy a restaurátorok ehhez a részhez nem nyúlnak

A vár egyetlen "megmaradt" kandallója

Hunyadi János szobra (csodák csodája magyarul is kiírva)

Van két gyönyörű boltíves terem. Ha vittem volna állványt, igazán szép panorámaképet lehetett volna csinálni róluk. Sajnos a középső kép ezen is bemozdult.

A város képére még erősen rányomja a bélyegét a Ceausescu-féle rendszer, bezárt vaskohóval és egyéb ipai létesítményekkel. Amúgy is kicsit olyan érzése van az embernek, hogy egy nagy darab beton az egész. A zebrákra nagyon kell figyelni, mivel teljesen lekoptak, újra nem festik, de mindig akad néhány magabiztos gyalogos. Így sasolni kell a táblákat.
Még bevásároltunk a hazaútra, vettünk némi román sört is. Meglepetésünkre a románoknál 3 literes strapa palackos sör is létezik... A hazaút jódarabig eseménytelenül telt, a barkochbázást leszámítva. Odafele már hozzászoktunk, hogy a románok magyar mércével elmebeteg módon előznek, a legveszélyesebb helyeken és az 50-es tábla egy vicc nekik. Ez addig rendben is volt amíg egy még idiótább buszosnak a 70 sem volt elég városban és záróvonalon nekiállt mineket előzni, úgy hogy az utánfutóval kihíján betessékelt az árokba, mindezt úgy hogy a túloldalon 2 rendőrautó állt. A rend éber őrei természetesen nem láttak semmit. Ezt a mutatványt sikerült megismételnie kb fél órával később (ekkor egy autóval volt előttünk, megérte nem?), amikor egy román Golfot állt neki előzni kanyarban. A bibi csak annyi volt, hogy feltűnt egy autó szemből is... Derék barátunk ezt az ismert elven oldotta meg, egyszerűen visszahúzta a buszt a saját sávjába, miközben a golfos vészfékezett. Én előrelátóan lemaradtam, sejettem, hogy vmi ilyesmi következik. És ez a kolléga csak egy a sok közül...
Mindenesetre egyben hazaértünk Pestre, leszállítottam a srácokat, Bandiéknál még kaptam egy finom vacsorát (Mégegyszer köszönet érte!), elmeséltük dióhéjban milyen volt, aztán még hazaromboltam Paksra is.
Itt a vége fuss el véle, aki végigolvasta idáig erdélyi túránk történetét annak köszönöm és remélem élvezhető volt. Nemsokára Wroclawból jelentkezek :)