Nyilván nem kell nagy képzelőerő a cím után, hogy kitaláljátok, mit csináltunk ezen a napon. Az időjárás nem lett jobb a peleagashoz képest, reggel is csak azért keltünk fel, mert a többiek sajnos szedték a sátorfájukat. Miki gyorsan le is lejmolta a fölös kajájukat. Ekkor csodálkoztunk rá újból teheneinkre is. Senki se gondolta volna, hogy ilyen jó hegymászók.
Gyors e-mail csere, hogy meg tudjuk osztani egymással a képeket, amiből végül nem lett semmi, mert lefelé elhagyták a gépüket :s
Ha már felkeltünk, persze jöhetett a reggeli, kivételesen bent a sátorban. Miki bátor volt és a gázfőzőn melegített bent a sátorban. Bandi is követte volna a gyakorlatot, de én határozottan ellene voltam. Mivel következő nap mi is indultunk lefele, leltárba kezdtünk és amit nem akartunk lecipelni azt megettük :)A következő probléma volt, hogy még nem tudtuk sikerült-e elintéznie Miki Anyukájának a hazaút előtti szállásunkat, így ebéd után ők nekiindultak a hágónak térerőt vadászni. Én sajnos ebből kimaradtam, még javában főtt a levesem... és újfent eső készült. Miután elköltöttem instant 21. századi ebédemet, nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így maradt a témavadászat.
Többre sajnos nem futotta, mint még 2 panoráma a Bucura tóról és egy kis madarazásra. Közben már kezdtem furcsálni, hogy még mindig nem ért vissza Bandi és Miki, pedig már órákkal ezelőtt elmentek. Mire visszaérkeztek újból elkezdett esni, sötétedett is már, de hoztak tejet a helyi pásztoroktól. Igaz önállósították magukat, mivel egyik sem volt ott. Később kiderült, hogy tuti nem friss tejet hoztak, már savanyú volt... Szerencsére nem én kóstoltam bele.
Lett szállásunk is, másnap Csernakeresztúron Dávid Endre vendégházát kellett megkeresnünk. Még gyorsan főztek egy levest az esőben, Bandi a szárnyai alá is vette Mikit, aztán összeraktuk a cuccot amennyire lehetett, megbeszéltük, hogy legyen a lemenetel és el is tettük magunk másnapra, hogy kipihentek legyünk másnap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése