Készülvén az őszi-téli madarazásra, mókusozásra, majdnem vettem egy Tair 300/4,5 obit. Sajnos a lencsék egyrészt rettenetesen porosak voltak (4 lencse van benne 3 csoportban, szépen meg lehet őket számolni:) ), másrészt a képminősége sajnos elmarad az általam elvárttól.
Mivel ez az obi anno a Zenit FS-12 fotópuska "kitobija" volt, a fókuszálás nem a szokásos módon a tubus vagy valamely gyűrű segítségével történik, hanem egy kis tekerővel az obi alján. Az M42-es menetű obit konverterrel Pentax vázra csatlakoztatva ez a kis tekerő sajnos 90 fokban balra áll (érdekes módon ezzel más vázaknál nem találkozni a neten fellelhető képek tanusága alapján), nem könnyítve meg ezzel sem az objektív tartását (természetesen masszív fém-üveg szerkezet), sem a gyors fókuszálást.
Elég groteszk tartást igényel, fél tenyérrel az obit tartva, közben két ujjal fókuszálni...
Szintén a fotópuska hagyatéka, hogy a beugró blende sem a szokásos módon működik. A blendét a blendegyűrű előtti gomb eltekerésével lehet nyitott állapotba hozni, amellyel rögzítjük is ebben az állapotban, nyilván felhúzva egy rugót. Nagyon sok lamellás, tehát a háttérelmosása valószínűleg nagyon szép, viszont ezen a példányon nem mozgott már túl fürgén (látszott is némi kopásra utaló kifényesedés). Beugrasztani az objektívből a bajonett felé kinyúló karral tudjuk, ez a fotópuska válltámaszának ravaszáig ér amennyiben megvan hozzá.
Mivel jó fényerejű teléről van szó, fő előnyét az nyújtaná ha nyitva vagy viszonylag nyitottan is jó képet adna. Erről sajnos le kell mondani, F4,5-ön nagyon lágy F5,6-on némileg javul, F8-11-en viszont komoly javulás mutatkozik. F8-nál az élességvisszajelzés már csak elvétve jelzett be egy-egy pillanatra. (Az objektívnek létezik egy későbbi verziója is az általam kipróbáltnál. Ezt a fekete élességállító tekerőjéről lehet megismerni. Állítólag jobb teljesítményt nyújt.) Manuális objektíveknél gyakran korrigálni kell az expot, ebben az esetben sajnos konstans +2.0EV-t igényelt a gép (blendétől függetlenül), tehát fölfele már nincs lehetőség korrigálni.
Ha előbb eszembe jut, hogy itt is közölni akarom a tapasztalataimat illetve a "tesztfotókat", akkor kicsit körültekintőbben jártam volna el. Na mind1, enjoy!
A fotók Pentax K100D vázzal készültek JPEG-be, az időjárás borult volt, csak szintet állítottam a képeken, a váz beállításai alapon voltak, színárnyalat: bright. Az érzékenységet sajnos emelni kellett.
A készlet egyébként most is megvásárolható újonnan és kicsit felújítva FS-122 néven 196 Euroért, korabeli használatit itt lehet fellelni :).
Bréking nyúz: az objektív menete oldható 3 csavarral és a megfelelő helyzetbe forgatható (így nem állna oldalra a fókuszáló tekerő).
Mivel ez az obi anno a Zenit FS-12 fotópuska "kitobija" volt, a fókuszálás nem a szokásos módon a tubus vagy valamely gyűrű segítségével történik, hanem egy kis tekerővel az obi alján. Az M42-es menetű obit konverterrel Pentax vázra csatlakoztatva ez a kis tekerő sajnos 90 fokban balra áll (érdekes módon ezzel más vázaknál nem találkozni a neten fellelhető képek tanusága alapján), nem könnyítve meg ezzel sem az objektív tartását (természetesen masszív fém-üveg szerkezet), sem a gyors fókuszálást.
(forrás: http://www.wholesaledigital.co.za/ps.htm)
Elég groteszk tartást igényel, fél tenyérrel az obit tartva, közben két ujjal fókuszálni...
Szintén a fotópuska hagyatéka, hogy a beugró blende sem a szokásos módon működik. A blendét a blendegyűrű előtti gomb eltekerésével lehet nyitott állapotba hozni, amellyel rögzítjük is ebben az állapotban, nyilván felhúzva egy rugót. Nagyon sok lamellás, tehát a háttérelmosása valószínűleg nagyon szép, viszont ezen a példányon nem mozgott már túl fürgén (látszott is némi kopásra utaló kifényesedés). Beugrasztani az objektívből a bajonett felé kinyúló karral tudjuk, ez a fotópuska válltámaszának ravaszáig ér amennyiben megvan hozzá.
Mivel jó fényerejű teléről van szó, fő előnyét az nyújtaná ha nyitva vagy viszonylag nyitottan is jó képet adna. Erről sajnos le kell mondani, F4,5-ön nagyon lágy F5,6-on némileg javul, F8-11-en viszont komoly javulás mutatkozik. F8-nál az élességvisszajelzés már csak elvétve jelzett be egy-egy pillanatra. (Az objektívnek létezik egy későbbi verziója is az általam kipróbáltnál. Ezt a fekete élességállító tekerőjéről lehet megismerni. Állítólag jobb teljesítményt nyújt.) Manuális objektíveknél gyakran korrigálni kell az expot, ebben az esetben sajnos konstans +2.0EV-t igényelt a gép (blendétől függetlenül), tehát fölfele már nincs lehetőség korrigálni.
Ha előbb eszembe jut, hogy itt is közölni akarom a tapasztalataimat illetve a "tesztfotókat", akkor kicsit körültekintőbben jártam volna el. Na mind1, enjoy!
A fotók Pentax K100D vázzal készültek JPEG-be, az időjárás borult volt, csak szintet állítottam a képeken, a váz beállításai alapon voltak, színárnyalat: bright. Az érzékenységet sajnos emelni kellett.
A készlet egyébként most is megvásárolható újonnan és kicsit felújítva FS-122 néven 196 Euroért, korabeli használatit itt lehet fellelni :).
Bréking nyúz: az objektív menete oldható 3 csavarral és a megfelelő helyzetbe forgatható (így nem állna oldalra a fókuszáló tekerő).
egy finom csavarhúzóval eltudod forgatni az egyik tagon hogy a fókusz állító alul legyen....
VálaszTörlés